Abonyi Speciális Otthonban tartott Mikulás ünnepség

Az egyesület egy igen lelkes önkéntese szervezte meg 2012-ben az Abonyban található Speciális Otthon értelmi fogyatékos lakói számára a Mikulás ünnepséget december elején. Hihetetlen élményben lehetett azoknak része, akik részesei lehettek mindennek.

A fő szervező önkéntesünk, Dobozy Edgár írása találóan és hitelesen mutatja be azt a kis „csodát”

„Boldogok, akik még várnak valamire…

Boldogfölde lakóihoz álruhában csempészhettem be az örömhírt.

Az álruhám fölött volt az utcai téli kabátom, így vonultam át 4 krampuszlánnyal, egy Tündérlánnyal és egy Főmanóval.
Ők bevonultak a központi terembe, én a ház sarkán átöltöztem az álöltözetembe, édesanyám Mikulás ruhájába és közben kint várakoztam, míg egy cumizó férfi bámult bele átváltozott arcomba.
Majd ütemes taps kíséretében bevonultam, a Bentlakók pedig annyit kántáltak:
Jöjjön a Mikulás!
Mikor beléptem, csak annyit tudtam, azt mindenképp fogom mondani Mikulásként is:

Boldogok azok, akik még várnak valamit…
Ti már nagyon vártátok a Mikulást?
Igeeeen: )
Kicsit késtem, mert már csak lassan tudok jönni, de megelőztek a fiatal barátaim, akik velem vannak. – mutattam a krampuszokra.
Tapsoljuk meg őket is! Mert ők segítenek nekem és hoztak nektek meglepetést! Táncolni fognak nektek! Örültök neki?

A magnót a krampuszaim beállították, és Kitty krampusz és Sanyi főmanó szambát kezdtek táncolni.

Utána Kitty felhívta őket, hogy ők is jöjjenek táncolni.
Nagy lett a tumultus, és a széken valahogy eltűntem a tömegben.
Ezért a székemből trónus lett, mert az asztal tetejére feltettük a gondozók beleegyezésével és onnan trónoltam az örökmosolyúak között.
Táncikáltunk pár percig, majd megkértem őket, üljenek vissza a helyükre.
Akartok-e még több krampusztáncot látni?

Akkor most jöjjön Niki és Fruzsi krampusz tánca!!!
Ők már jól tudták a számukat, a közönségük nagyon hálás volt, nagyon megtapsolták a krampusztáncot és természetesen az őket követő Kitty Sanyi táncnak is nagy volt a sikere: ) Hatalmas tapsvihar köszönte meg a műsort, amit értük adtak elő a fiatal krampuszok!

Ezután kezdődött az igazi műsor, ahol Boldogfölde örökös lakói még jobban a központban érezhették magukat. Ugyanis akik a krampuszok után tudták csinálni a táncot, amit a krampuszok lejtettek nekik, azok hozzám járulhattak és szaloncukrot kaptak.

Miután ügyesen utánozták a maguk módján a táncot, amit a krampuszok tanítottak nekik, hozzám járultak nagy gyermeki várakozással szólítottak meg: „Télapó bácsi, megcsináltam a táncot.”
Meg is kapták édes jutalmukat. J
A krampuszok elkísérték őket a Mikulás elé, és ők is tanúsították, hogy valóban ügyesek voltak a táncban.

Miután odaadtam a megérdemelt jutalmat, csak arra kértem őket, nézzenek rám.
Megérintettem arcukat, mint amikor a katolikus templomban a fiatal gyermekek még nem vesznek Úrvacsorát és a katolikus pap végigsimítja arcocskájukon az áldó kezét.
Ez olyan szép volt, amikor először láttam.
Mindnyájan ilyen elfogadó bátorításra várunk.

Éppen Pistivel kezelek. Ő is átment gyerekbe, pedig biztos, hogy megismert. A képen Virág Niki, Mirella, Dudás Enikő és Tóth Kitty gőzerővel dolgoznak a közös ügyért, Boldogfölde öröméért.

Közben olyan sokan jelentkeztek a cukorkáért, hogy a krampuszokat megkértem, adjanak ők is a zsákból nekik. Míg én a simogató áldás ’végeztem’ velük.

Ezután Kitty-Krampy és Manó-Sanyi még egy táncot zene nélkül eltáncoltak, és közben mindnyájan elkezdtünk egyre erősebben tapsolni, hogy lélekben együtt mozogjunk velük.

Ezután felkértem őket, hogy aki szintén elő tud adni nekem valamit, az jöjjön a színem elé.

Megkezdődött a ’vetélkedő’, mindenki azt adta elő, amit tudott a karácsonyi zenékből; a végén már 3-an illetve ötös körben közösen énekeltek.
Itt oldódtak fel igazán, mert az élhettük át,
hogy minden jó!

A végén a szokássá vált összközös táncba beszállt mindenki, boldog-boldogtalan, Erika néni és külsős diákok, és gondozók, no meg a Mikulás is :)

Majd miután többször átbújtunk egymás karjai alatt, Edgárosan elbúcsúztam és a tündéri manóimat elbúcsúztattam.
Búcsúzásképpen arról beszéltem a táncban felhevült lakóknak, hogy most már mennem kell, de hamarabb visszajövök, mint gondolnák, csak álruhában, és sokszor visszajövök; lehet, hogy a gondozóitok ruhájában vagy szüleik képében.

Ezután a krampuszaimat is elbúcsúztattam, mindenkit külön-külön, míg barátaimként átkaroltam a vállukat, hogy lássa mindenki, ők az én huncut társaim, akik jók akarnak lenni, és Boldogfölde lakói most sokat segítettek nekik, hogy ők is átélhették, milyen jó jónak lenni.

Ilyesmivel boldogítottam őket, de a lényeg az volt, hogy őket külön bemutathattam nekik, mint akik a személyes barátaimat.

Kitty krampuszt, aki mindig nagy örömmel táncol nekik, Dér Niky krampuszt, aki nagyon szeret nekik táncokat bemutatni, Virág Niki krampuszt, aki most van itt először, és megszerette őket, Fruzsina krampuszt, aki nagyon élvezte, amilyen ügyesen táncoltak a Lakói Boldogföldének. Majd a Tündéremet, a tündéri Enikőt, aki már elvégezte a manóiskolát, és már tündéri rangban van, és talán a legvégén a Főmanónkat, Sanyi-Manót, aki mindent élvez, amikor huncutsággal találkozik.
Igazság szerint, nem pont ezeket mondtam, de mondhattam volna ezeket is, ezért ez is valóság.

Istenem, nem is tudok most szép zárszót írni, annyira a sorok között van a Boldogság, és a gyerekek is azt érezhették, hogy itt olyan történt, ami végtelenül egyszerű eseményekben önmaguk legfinomabb részével találkozhattak, mások örömében lehettek úgy, amilyenek, mert bármit adtak magukból, az teljesen elég és tökéletes volt.
Mégiscsak kibuggyant belőlem egy zárszó, ami talán inkább nyitánya valaminek, amit a fiatalságnak kell tovább kutatnia és megőriznie: )”

Az intézményi háttérről:
A Fiatalok Egészséges Életmódjáért Egyesület az Abonyi Speciális Otthonnal már 2011-ben megvalósított önkéntes programot. Ennek keretében alakult ki egy olyan együttműködés, amely további alapokat biztosított az Önkéntesség elterjesztése (TÁMOP-5.5.2.-2012-0020-as) „Nyissunk a világra” című pályázatban való együttműködésre is.
Az otthon középsúlyos és súlyos fogyatékos felnőtt bentlakásos intézmény. Minden külvilágból érő impulzust nagyon szívesen vesznek, és a 2011-es megjelenésünk óta várnak bennünket. Nagyon lelkesen fogadtak bennünket, és örömmel vették azt a kis színfoltot, a külvilág impulzusait, amelyek a hétköznapi világból zökkentette ki őket is.